Az INPP-nél a tüneteken túl keressük a nehézségek okát. A neuromotoros éretlenség olyan fejlődési minták fennmaradására utal, amelyeket a normális fejlődés során gátolni kellett volna.

Minden időre született csecsemő rendelkezik a túléléshez elengedhetetlen primitív reflexek egy sorával, amelyeket az élet első évében a központi idegrendszer magasabb szintjeinek kell gátolniuk és szabályozniuk.

Ha különféle okokból ezek a reflexek nem gátolódnak a megfelelő időben, aktívak maradnak, és zavarhatják a következők kialakulását:

• Egyensúly
• Szemmotoros működés
• Szem-kéz koordináció
• Érzékelési képességek

Ez jelentős tényező lehet olyan viselkedési tünetek megjelenésében, mint a frusztráció, a hiperaktivitás és a túlérzékenység, valamint a tanulási nehézségek.

A neuromotoros éretlenség gyakori jelei:

• Figyelem és koncentrációs nehézségek
• Koordinációs kihívások
• Szem-kéz koordinációs problémák
• Nehézségek az úszás vagy a kerékpározás elsajátításában
• Mozgásbetegség (autó, tenger)
• Vegyes lateralitás vagy kereszt-lateralitás
• Beszéd artikulációs nehézségek
• Olvasási, írási és matematikai nehézségek

Életük első hónapjaiban az újszülöttek korlátozottan tudják kontrollálni mozgásukat. Ezekben a korai hetekben a primitív reflexek – más néven fejlődési reflexek – sztereotip módon reagálnak az ingerekre, de hamarosan kifinomultabb motoros készségek veszik át a helyüket.

Példák a primitív reflexekre:

• Moro-reflex – hirtelen ingerekre adott megijedtségi reakció
• Spinális Galant – oldalirányú törzsmozgás stimulációra adott válaszként
• Aszimmetrikus tónusos nyakreflex (ATNR) – „vívó” pozíció
• Fogóreflex – automatikus kézzárás tenyér ingerlésekor
• Gyökerezési és szopási reflexek – elengedhetetlenek a táplálkozáshoz

Az élet első évében, ahogy az agy fejlődik, a primitív reflex túlélési mintái gátolódnak, hogy érettebb válaszok alakulhassanak ki: testtartási reflexek.

A testtartási reflexek képezik az egyensúlyszabályozás, a testtartás és a környezetben való koordináció alapját. Ezen reflexek fejlődése a baba folyamatosan növekvő test- és mozgáskontroll-képességeiben is megmutatkozik.

Néhány gyermek nem sajátítja el ezeket a készségeket az első életévében, és anélkül folytatja fejlődését, hogy kiforrott előfeltételeket kapna. Náluk primitív reflexek és fejletlen testtartási reflexek nyomai figyelhetők meg, ami nehézségeket okoz a motoros készségek, például a koordináció, az egyensúly, a finommotorika és a kapcsolódó tanulási területek terén.

Bár nem mindig ismerik fel, a tanulás nem kizárólag kognitív folyamat. Bár az intelligencia jelentős tényező, nem az egyetlen, és bizonyos helyzetekben nem is a meghatározó.

A figyelem, a koordináció és az egyensúly minden tanulási folyamat neurológiai előfeltétele. Az emlékezet, a logika és a magasabb rendű gondolkodás mindig is hatástalan lesz, ha éretlen perceptuális és motoros alapokra épül.

Az olvasás, az írás és a matematika mind olyan készségek, amelyekhez a következők szükségesek:

• A kéz és a szem finommotoros képességeinek fejlesztése
• Érzékszervi ingerek gyors és hatékony feldolgozása
• Egy érett reflexrendszer
• Jó egyensúlyérzék és testtartás-kontroll
• Hatékony vizuális követés és fókuszálási képességek

Amikor egy adott tanulási nehézséget – diszlexiát, diszkalkuliát, diszgráfiát, figyelemzavart – azonosítanak, fontos megkérdezni, hogy az adott gyermek rendelkezik-e a sikeres tanuláshoz szükséges összes neurológiai alappal.

Nem minden tanulási nehézség feltétlenül kapcsolódik a neuromotoros éretlenséghez; minden gyermeket egyénileg kell értékelni. Ezen fizikai és neurológiai szempontok figyelmen kívül hagyása azonban jelentős mértékű frusztrációhoz és további viselkedési nehézségekhez vezethet.

Az INPP megközelítés magában foglalja ezen neurofejlődési alapok alapos értékelését, mielőtt más tényezőket figyelembe vennénk. Ha neuromotoros éretlenség áll fenn, a kompenzációs stratégiák önmagukban nem elegendőek, és a megfelelő fejlesztési beavatkozás egy strukturált korrekciós programon keresztül lesz előnyös.